Archive for the ‘ US Open ’ Category

Andrew Stephen Roddick, hát viszontlátásra!

Well, it’s good.  I didn’t want to make it through this press conference without a direct comparison to Roger, so thank you for that

Azt tudtam, hogy írnom kell valamit, de azt éreztem, hogy ülepedni kell a dolognak, nem lehet ez az írás túl gyászos, túl szomorú, nekrológszagú. Nem is illene ez Rodhoz. Stílusosan csinálta ezt, nem szarozott sokat, hagy időt azért elbúcsúzni, de nincsen tornáról tornára sok kicsi búcsú. Ő maga is mondta, make this short and sweet. Ez az ő döntése volt, tiszteletben kell ezt tartani és valószínű a lehető legjobb döntést hozta. Nagyon fog hiányozni, el se tudom mondani mennyire, életem első meccse amit láttam az ő egyik veresége volt az RG-n még 2003-ban. Beleszerettem. Belé is és a teniszbe is. Ha jobban belegondolok nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget kaptam tőle, meg annak következtében, hogy akkor ott a tenisz egy fontos részévé vált az életemnek vagy onnantól kezdve fokozatosan egyre  fontosabbá. Sok-sok idegtépő drukkolás, sok-sok nevetés volt ebben a 9 évben, rengeteg az emlék. Sajnos már csak emlék, nem hiszem, hogy érdemes lenne nosztalgiázgatni, azt se gondolom, hogy az ő stílusa lenne. Érezhetően boldog ő ezzel és így, már nem a tenisz az ami az érdeklődése középpontjában van, vagyis persze a tenisz, de nem a profi tenisz, nem a versenyzés. Mert imád ő még mindig játszani, de ennyi év pont elég volt neki.

Ha neki elég volt, nekünk is elégnek kell lennie. Köszönök minden, de mindent percet, amikor láthattam őt, de most még kicsit szomorú vagyok,  jó? 🙂

Reklámok

Karneváli hangulat

Avagy az Adidas ezt jól átgondolta?

A fiúk outfitjéről lesz szó, nehogy véletlen valaki megijedjen, hogy a tenisz sportágról szakmailag kívánnék szólni, ó dehogy.

Kezdjük a világelsővel-nem rossz ezt így leírni :D-, Federerrel.

Szokás szerint a Nike ügyes volt, szép és elegáns Fed, nincs ezen mit ragozni.

olvasásának folytatása

Viszlát!

Nehéz Kim búcsúját igazi búcsúként átélnem, mert nagyon keveset láttam játszani az utóbbi egy évben. Én már elbúcsúztam. A női tenisz és én nem vagyunk éppen jó barátok, de Kim más volt. Ő olyan ember, olyan játékos, akiért érdemes. Érdemes leülni, nézni a hullámzást, nézni azt, hogy nyer illetve veszít valaki esetleg 0-5-ről vagy 5-0-ról. Ez persze szörnyű leegyszerűsítése a női tenisznek, de nem vagyok egy bonyolult lélek, na. Ezzel persze elismerem, hogy Kim se volt más. Ő se volt stabil, neki is voltak érthetetlen vereségei és tudott nagyon rosszul játszani. De ha jól játszott azt élmény volt nézni. Már az első visszavonulása előtt ő volt a kedvencem, ezért is voltak ellenérzéseim Heninnel szemben, mert ugye miatta nem nyert annyit Kim. Tudom-tudom, hogy nem miatta, de ifjúság… Azóta persze látom és tudom, hogy mennyire kellene ebbe a mezőnybe Henin és mennyire kellene bele Kim is. De ennyi sérüléssel, ennyi kínnal-bajjal jó hogy abbahagyta. Jó döntés volt, ha nehéz is, ha nagyon is fog hiányozni. Közelében sincs senki a jelenlegi mezőnyben, aki ennyire szimpatikus lenne, mint ő. Ha játszani tudnak is még páran.

Voltak és lesznek is nagyobb bajnokok, mint ő. Eredményesebbek, már úgy értem. De Kim a tenisz egyik legnagyobb egyénisége volt és marad is még egy jó darabig.

Buli van Aprajafalván

Más kérdés, hogy ezek a fiúk és lányok még csak véletlen sem aprók.

Bár nem volt most akkora party, mint szokott, de azért nézzünk meg pár képet vidám emberekről.

olvasásának folytatása

Novak planet

Kezdenek a fejünkre nőni ezek az istenségek. Meg főleg a vallási fanatikusaik, akik mindenre képesek, hogy a másik vallás bálványát elmondják mindennek, meg hát leginkább egymást. Mi vagyunk a Judea Népe front! Még hogy Judeai népfront, a jó édes anyád! Tehát megy a csata, megy a harc, egy biztos ma  novákistának a legjobb lenni. Ő az aki most elhagyta a földi pályát, hogy néha mégis visszaszálljon közénk learatni a babérokat. És hogy jól csinálja-e? Bizony, hogy jól! Ha New Yorkban teniszezik a 9/11 emléknapja után, akkor olyan sapit vesz fel, amivel meg is simogatja az amerikaiak szívét, lelkét. Ha éppen Japánt sújtja szörnyű földrengés rábiggyeszti a bokájára, hogy Japan. Nole nagyon jó világelső is akar lenni, ha már a tenisz ilyen baromi jól megy idén.

Ő a vicces, lelkes, szerethető srác, aki imádja a hazáját és három nyelven ad interjút, ha kell még a riporternővel is flörtöl. Lehetne beszélni sokat sportszerűségről, habitusról, szerepből való esetleges kizökkenésekről. De az istenségeket nem bántjuk. Főleg, ha éppen uralkodnak. Nagyon csúnyán fogalmazva Nole „meg van csinálva”, profi munka, de ami ennél is fontosabb, képes megtenni, amit mondanak neki. Képes egy szerepet játszani, amit ugyan ráírtak, de világosan látszik, hogy ez egy profin megszerkesztett valóság. Nekünk szánják, fogyasszuk, élvezzük, rajongjunk, legyen kit és miért isteníteni. 🙂

Nadal szubjektív

Ez az egész ügy az alföldi rónaság meg a zordon Kárpátok problémája meggyőződésem szerint. Sosem értettem, ma se egészen értem, legfeljebb tolerálom a rónaságot a Kárpátok javára, meg van is egy olyan tippem, hogy a pusztaság-imádat amolyan dafke dolog, igazán sok értelme nincs is. Nehogy már a Kárpátok! Ez van az egész hőbörgés hátterében, hisz értelmes, jó ízléssel megáldott ember ezt másképp, mint én, egyszerűen nem is képzelheti. De végül is bánom én?  Legyen nektek a rónaság!

Csodálom, ám de nem szeretem Rafael Nadalt. Már csak azért sem, mert ő teniszes kínjaim legfőbb oka, szurkoló jól olyan kanyart nem vehet, ahogy ő marasztalta el Federert nem egyszer, nem kétszer. Mumusokat, zsákos embereket és más vándorcigányokat meg nem zárunk a szívünkbe. Az árulás. Aztán a tenisze se kifejezetten a szívem csücske – ha már baj kell, itt van alaposnak ez is. Elismerem a küzdeni tudását, tisztelem a nagyságát, lúdbörzőm a tehetségétől, még a bája is meghat néha, persze. De hogy szeressem is? Na azt ne várja. Nem egymásnak vagyunk mi teremtve, a helyzet az.

Ezúton küldöm üdvözletem minden Rafa-rajongónak, osztozva sorsukban, újra itt a Földön, köztünk… az Istenek halnak, az ember él.

Valaki közbeszólt

Nos, bár így, két napra rá se gondolom egy percig sem, h mikor az a tető-vita volt a salakblogon (aki olvasta tán tudja miről van szó, aki nem, még véletlenül se keresse meg 🙂 ), hogy én gyerekesen viselkedtem volna, vagy én hisztiztem volna az érvelés helyett és/vagy mellett, viszont volt idő amikor a sport és a szurkolás valóban ilyen viselkedést váltott ki belőlem. Igaz, akkor még tényleg gyerek voltam. 🙂  ha bárhol, majdnem bármilyen sportágban ’a magyarok’ játszottak, főleg olimpiákon, na meg a fradi bárhol/bármikor, akkor aztán volt ott haddelhadd.. 😀 üvöltözés, kézütögetés, felugrálás, összetörés lelkileg, szőnyegen fekvés, sírás, idegroham, sokminden..

olvasásának folytatása