Valaki közbeszólt

Nos, bár így, két napra rá se gondolom egy percig sem, h mikor az a tető-vita volt a salakblogon (aki olvasta tán tudja miről van szó, aki nem, még véletlenül se keresse meg 🙂 ), hogy én gyerekesen viselkedtem volna, vagy én hisztiztem volna az érvelés helyett és/vagy mellett, viszont volt idő amikor a sport és a szurkolás valóban ilyen viselkedést váltott ki belőlem. Igaz, akkor még tényleg gyerek voltam. 🙂  ha bárhol, majdnem bármilyen sportágban ’a magyarok’ játszottak, főleg olimpiákon, na meg a fradi bárhol/bármikor, akkor aztán volt ott haddelhadd.. 😀 üvöltözés, kézütögetés, felugrálás, összetörés lelkileg, szőnyegen fekvés, sírás, idegroham, sokminden..

Ma már ezt picit megmosolygom, változtak az idők, én magam is, észrevettem, h már az olimpia sem azt jelenti amit korábban. Ma már inkább egy óriási sportesemény, amit nézni kell, élvezni a rekordokat, a drámákat, örülni ha valami jól sikerül, de ennyi. Mint a moziban.

Egyetlen ’dolog’ maradt mára, ahol be kell látnom, h ugyanúgy viselkedek sportilag, ez a ’dolog’ pedig Roger Federer.

Nem tudom ennek az okát pontosan, h nála miért jönnek elő ezek a túlfűtött érzések, ő miért hat rám úgy, ahogy. Lehetne sorolni persze, h az abszolút különleges tálent elismerése, az a varázs amit képes volt és időnként még most is képes elővezetni, az az elegancia amivel rendelkezik, az, amit az életéről tudni lehet, az egyénisége, a humora, mittudomén… de ezek nem gondolom,h mégis igazán megmagyaráznák ezt. Mindegy. Ha ő játszik, az valami elképesztően felfokozott (igazság szerint túl-fokozott..) hangulatba hoz, megy minden, ami ilyenkor (nálam legalábbis) szokott, az erős tapsolás, a fejveregetés, a felugrálás majd vissza, lefekvés arccal lefelé a szőnyegre, mert én ezt nem is akarom látni de azért fél szemmel mégis odasandít az ember…

És persze a végeredmény utáni állapotok. A győzelem után, pl. tavaly januárban mikor utoljára nyert GS-t (aminek egyéb hozadéka is volt: akkor vettem észre először, h murray nem egy öntelt, beképzelt hólyag hanem egy gyarló és esendő, kifejezetten jó fej, fejlett humorérzékkel rendelkező srác, akinek azóta szépen lassan elkezdtünk szurkolni is-tegnap sajnos nála is hiába.. 😦 ) valami földöntúli boldogságot okozott, ami közvetlenül a siker után abban nyilvánult meg, h kisgyerek módon ugráltam a nappalimban lévő sarokgarnitúrán, később abban, h szabályosan több napot tett jobb, vagy még jobb hangulatúvá, mindig lehetett arra gondolni.

És a vereségek, mint a tegnapi. Amik pedig szintén úgy viselnek meg, mint mikor gyerekként kikapott vagy veszített valaki/valami aminek nem szabadott volna…szabályos depresszív hangulat vesz erőt rajtam. Nem jó semmi, nem kell semmi. 😀

Ráadásul, hogy így kapott ki, ahogyan tegnap…

 …hiszen a tegnapi meccset, fogalmam sincs hogyan, hiszen az elején se játszott jól, a 3-4 szettben pedig gyokó döbbenetes módon dominált és nem is értettem, hogyan volt képes fed az ötödikre még így összekaparnia magát az Ashe borítása alól, szóval nem tudom, h hogyan de a tegnapi meccset fed a döntő szettben -megnyerte. És ezt tudta is, 5-3 utáni adogatójátékán is érződött, nincs már tovább gyokónak. És gyokó is tudta ezt, felfogta, h kikapott, láthatóan nehezen is viselte a vereséget… ez eldöntött tény volt. Fed nyert, gyokó veszített.

De ekkor valaki megfogta gyokó kezét…tegnap, azon a meccsen, nekem szent meggyőződésem, hogy valamiért gyokónak kellett nyernie. Ennek okát előbb-utóbb sztem megtudjuk, pontosabban megérezhetjük, mindenesetre nagyon-nagyon remélem, fed ezt majd még visszakapja egyszer.

Mondjuk, jövőre…londonban, az olimpián…

Reklámok
    • Celle
    • 2011 09 11

    Ha tudtam volna, hogy geod alkot, pláne ilyet alkot, tuti nem erőlködtem volna a saját posztommal. 😀 Nagyon jó írás, sokunk lelkéből szól, köszi! 🙂

  1. @Celle
    ugyan ugyan, must have kategória mind a kettőtöké 😀

    én meg úgy vigasztalódom, hogy tegnap este óta egy nagy bödön fagyit majszolok, s tudjátok mit? határozottan állíthatom, hogy bevált! thanks hollywood

    • Celle
    • 2011 09 11

    @f4c3m4n Több dolog miatt ütött szíven, amit geod írt. 🙂 Talán ezért érzem fölöslegesnek a saját posztomat is utána… Fura ez az egész na. És örülök, hogy nem én vagyok egyedül kettyent, hogy nem vagyok egyedül. 😀 Közelegve a negyvenhez… 😉 Nem gondoltam, hogy ő is így és ennyire képes kiakadni.

    Azt tudtam, tök világos volt mindig is, hogy nem vagyok beszámítható, ha Fedről van szó. 😀 Tudok én szépen, logikusan beszélni meg érvelni az esélyekről, meggyőzök én bárkit, mire lehet számítani, figyelmeztetek a realitásokra, tekintetbe veszem az ellenfelet, sőt tolerálom, bármit, igazán… de az érzéseim nem ismernek tréfát. Egyszerűen képtelen vagyok jól venni a kanyart, ha veszít, mert hogy a szép-jó-igaz, a hős nem veszíthet, és punktum. Kábé úgy nem, mint hogy a szerelmeseknek tessék egymásra találni a filmek végén, és szóljon közben a szimfonikus zenekar, meg ahogy az igazságérzetem tombol, ha olyasmit látok, ami rút… Szóval hogy valami nagyon elementáris és zsigeri dolog ez velem Feddel kapcsolatban. Nincs még egy másik sportoló, akinél lenne hasonló, sose volt. És nem is vagyok rajongó alkat, úgy értem, hasonló intenzitással nem csápoltam, csápolok senkinek, akit nem is ismerek. 😀

    A fagyis cucc meg tök jó ötlet, csak nekem nincs épp raktáron. Pedig pakolnék belőle a mézes kávémba. 😀

  2. @Celle 🙂 🙂 Helyesek vagytok ám nagyon! 🙂

    • vhm600213
    • 2011 09 12

    Kettyent negyvenhez közel? Akkor mit mondjak én ötven felett? 2008 AO elődöntő – msn a lányommal és egyezkedés a vasárnapi ebédfőzésről. 2009-ben elkéredzkedtem a munkából, hogy lássam az elődöntőt. A férjem főzött, olyan sós lett, hogy nem lehetett megenni. Bármikor, amikor az éjszaka közepére van kiírva a meccs, ébresztő!!!, mert Fedet látni kell! A munkatársaim csodálkoznak is, hogy képes vagyok felkelni és nézni.
    Most legutóbb is éjjel 1-kor kezdődött volna, a csúszás miatt lehetett még egy kicsit pihenni. Az 5:50-es kezdés eleve azt jelentette, hogy a 3 nyert játszma miatt lehet, hogy nem látom a végét. A legvégét nem láttam, de nem is értem be 7:30-ra. És igen, szíven szerint én is mindig Fed győzelmében bízom, azt várom, pedig az agyam tudja, hogy nem lehet mindig győzni. Ha egyszer úgy dönt, hogy befejezi, kinek fogunk, kinek lehet így drukkolni?

    • Celle
    • 2011 09 12

    @vhm600213 Igazad van, egy szavam sem lehet. 😀 És fogalmam sincs. Nem tudom, kinek fogok drukkolni. Így szerintem senkinek.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: