Posts Tagged ‘ statisztika ’

Sátántangó és ami mögötte van

Vagyis utána, de az hülyén hangzott.

A filmet nem láttam ugyan, ennyire még én se vagyok sznob, de azért eszembe jutott a lassan két hete látott filmről Tarr Béla legendás filmje. Vagy csak legendásan hosszú. A mi fiaink ugyan olyan 100 perccel kurtábbak voltak, de ez sem lényeges szempont.

A mi tangónk néha unalomba fulladt, néha kellően drámai volt, de a sátán mégis hiányzott róla. Nem-nem, a végén a Djoker-féle pólótépés se a sátán volt, még mielőtt valakiben felmerülne eme remek gondolat.

Én meg azon gondolkodom, hogy egy közel 6 órás meccs nézőbarát-e. Hogy vigasztal-e bennünket az, hogy akadtak benne szép labdamenetek vagy csak elpazarolt időre emlékszünk. Állítólag még a jóból is megárt a sok. Kérdés persze több is van itt, hogy ez egyáltalán jó volt-e, hogy ez már sok volt-e, ami árt. Az is kérdés, hogy akarunk-e mi még ilyeneket látni, de úgy látszik, ha teniszdöntőket is akarunk nézni hozzá kell ehhez szoknunk. Na, tegye fel a pracliját, aki vágyik már egy hót lassú amerikai betonos mókára? Vagyis két mókára. Annak még kb egy hónapot kell várnia.

Jah és persze congrat, Djoker, ez jó mulatság, férfimunka volt!  Oh, God, csak most ne legyen modoros! Kéééésőőő…

olvasásának folytatása

Lehet-e skót igazságnak brit ráadása, avagy lehet-e még Andy Murray büntetett előélettel GS-bajnok?

(Sebtapasz Murray-fanoknak, gyorstalpaló Söderling-híveknek )

Hogy értelmet adjunk végre egy Csaplár-elbeszélés címének (A Bárány, avagy a bajnok hátulról érkezik a célba), fejtegetéseinket paradox módon nem a jövő fürkészésével kezdjük, hanem megkérdezzük a történelem nevű tanítómestert, mire intené az életet, ha az hagyná magát oktatni. 🙂

Blognevünket meghazudtolva nem torpanunk meg az Open Era határán a múltban bóklászva, mert ha őszinték akarunk lenni (és miért ne akarnánk?): olyan kérdésekről késhegyre menő vitákat folytatni, mint pl. hogy KI A VALAHA VOLT LEGJOBB TENISZEZŐ?, és egymáshoz  hasonlítgatni  az Open Era  n számú legnagyobb alakját (ahol n 2-től tart a végtelenig, de max. 3-nál elakad ) kábé olyan aránytévesztés, mintha az egykor „népszerű”  Világtörténelem című kiadvány tíz kötetét annak idején a szovjet történészek mondjuk a hatvanas évek Bivalybasznádján tenyésztett háziállatok párosodási szokásainak  megfigyelése során leszűrt kutatási eredményekkel töltik meg. 😉

Megvannak az örömei  a hőskorral való ismerkedésnek, hiszen ha a kutakodás során példának okáért egyszer csak ott tornyosul előttünk Max Decugis alakja a maga 8 Roland Garros győzelmével, máris ledermedünk, és legfeljebb azt tudjuk motyogni: na Rafa, felkötheted a gatyát. 🙂

Max Decugis

olvasásának folytatása

Dehogy brit, skót!

Szenvedő Krisztusok arckifejezésével

Andy Murray-vel se lesz több gondunk mostanság, mert bár sokat még nem láttunk idén Miamiból, ott aztán őt már biztosan nem is fogjuk.

Ugyanis Alex Bogomolov Jr. – van-e ki e nevet nem ismeri? -, meglehetősen simán marasztalta el a szegény szerencsétlen skótot, de oly annyira (6/1 7/5), hogy lassan fölmerül bennünk a  gondolat, hogy tán ez a szegény skót kapálna inkább egy kicsit, mintsem a tenisszel alázza magát már hosszú hetek óta. Na nem másért, csak terápiás céllal. Hogy visszatérjen az életkedve a napsütésben. Nem mintha a “felföldön” oly nagyon jellemző lenne a napsütés.

Szenvedő Krisztusok arckifejezése ilyen reneszánsz festő-óriások képein, megesik az ember szíve rajta, na. Csak bosszúságból gonoszkodunk…

olvasásának folytatása

Ilyen szépek voltak!

Bővebben itt!