2012. augusztus havi archívum

Andrew Stephen Roddick, hát viszontlátásra!

Well, it’s good.  I didn’t want to make it through this press conference without a direct comparison to Roger, so thank you for that

Azt tudtam, hogy írnom kell valamit, de azt éreztem, hogy ülepedni kell a dolognak, nem lehet ez az írás túl gyászos, túl szomorú, nekrológszagú. Nem is illene ez Rodhoz. Stílusosan csinálta ezt, nem szarozott sokat, hagy időt azért elbúcsúzni, de nincsen tornáról tornára sok kicsi búcsú. Ő maga is mondta, make this short and sweet. Ez az ő döntése volt, tiszteletben kell ezt tartani és valószínű a lehető legjobb döntést hozta. Nagyon fog hiányozni, el se tudom mondani mennyire, életem első meccse amit láttam az ő egyik veresége volt az RG-n még 2003-ban. Beleszerettem. Belé is és a teniszbe is. Ha jobban belegondolok nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget kaptam tőle, meg annak következtében, hogy akkor ott a tenisz egy fontos részévé vált az életemnek vagy onnantól kezdve fokozatosan egyre  fontosabbá. Sok-sok idegtépő drukkolás, sok-sok nevetés volt ebben a 9 évben, rengeteg az emlék. Sajnos már csak emlék, nem hiszem, hogy érdemes lenne nosztalgiázgatni, azt se gondolom, hogy az ő stílusa lenne. Érezhetően boldog ő ezzel és így, már nem a tenisz az ami az érdeklődése középpontjában van, vagyis persze a tenisz, de nem a profi tenisz, nem a versenyzés. Mert imád ő még mindig játszani, de ennyi év pont elég volt neki.

Ha neki elég volt, nekünk is elégnek kell lennie. Köszönök minden, de mindent percet, amikor láthattam őt, de most még kicsit szomorú vagyok,  jó? 🙂

Reklámok

Karneváli hangulat

Avagy az Adidas ezt jól átgondolta?

A fiúk outfitjéről lesz szó, nehogy véletlen valaki megijedjen, hogy a tenisz sportágról szakmailag kívánnék szólni, ó dehogy.

Kezdjük a világelsővel-nem rossz ezt így leírni :D-, Federerrel.

Szokás szerint a Nike ügyes volt, szép és elegáns Fed, nincs ezen mit ragozni.

olvasásának folytatása

Viszlát!

Nehéz Kim búcsúját igazi búcsúként átélnem, mert nagyon keveset láttam játszani az utóbbi egy évben. Én már elbúcsúztam. A női tenisz és én nem vagyunk éppen jó barátok, de Kim más volt. Ő olyan ember, olyan játékos, akiért érdemes. Érdemes leülni, nézni a hullámzást, nézni azt, hogy nyer illetve veszít valaki esetleg 0-5-ről vagy 5-0-ról. Ez persze szörnyű leegyszerűsítése a női tenisznek, de nem vagyok egy bonyolult lélek, na. Ezzel persze elismerem, hogy Kim se volt más. Ő se volt stabil, neki is voltak érthetetlen vereségei és tudott nagyon rosszul játszani. De ha jól játszott azt élmény volt nézni. Már az első visszavonulása előtt ő volt a kedvencem, ezért is voltak ellenérzéseim Heninnel szemben, mert ugye miatta nem nyert annyit Kim. Tudom-tudom, hogy nem miatta, de ifjúság… Azóta persze látom és tudom, hogy mennyire kellene ebbe a mezőnybe Henin és mennyire kellene bele Kim is. De ennyi sérüléssel, ennyi kínnal-bajjal jó hogy abbahagyta. Jó döntés volt, ha nehéz is, ha nagyon is fog hiányozni. Közelében sincs senki a jelenlegi mezőnyben, aki ennyire szimpatikus lenne, mint ő. Ha játszani tudnak is még páran.

Voltak és lesznek is nagyobb bajnokok, mint ő. Eredményesebbek, már úgy értem. De Kim a tenisz egyik legnagyobb egyénisége volt és marad is még egy jó darabig.

Buli van Aprajafalván

Más kérdés, hogy ezek a fiúk és lányok még csak véletlen sem aprók.

Bár nem volt most akkora party, mint szokott, de azért nézzünk meg pár képet vidám emberekről.

olvasásának folytatása