2011. szeptember havi archívum

Amikor én még kissrác voltam: Megfejtés

Nagy volt a tülekedés, hogy kitaláljátok ki-kicsoda, de azért én vagyok olyan jó és segítek a néma tömegen 😉 Akiben ezek után is merülnek fel kérdések, félek rajtuk nem tudok segíteni 😀

Bővebben…

Amikor én még kissrác voltam

…vagy kislány.

Játszani fogunk, úgy döntöttem. De persze tudom, hogy teniszeznek is akiknek teniszezniük kell… Meg amúgy is csordogálnak hozzánk a hírek, Rog lemondta Shanghait, először Djoker is, de most úgy néz ki mégis megy, meg Pekingbe is, csak Bázel marad ki. Sőt, állítólag nősül is az ősszel! Mörcsi pedig lázadást szervez, sztrájkoljunk skacok felkiáltással, Michael Stich viszont kb azt üzente neki, hogy kussolj és dolgozz, öcsi! De mi most akkor is játszani fogunk! Jön jópár kép picur teniszezőkről, akiket jobban ismerünk nem picurként, a kérdés pedig az, hogy felismeritek-e őket? Lesznek nagyon könnyűek, meg nehezebbek is. Megoldásokat kommentben várom szeretettel.

Bővebben…

Feli-Nando és a rejtélyes fogfájás

Zajlik az élet, legutóbb azt hittük már mindennek vége, de a történet úgy néz ki folytatódik…

Bővebben…

Novak planet

Kezdenek a fejünkre nőni ezek az istenségek. Meg főleg a vallási fanatikusaik, akik mindenre képesek, hogy a másik vallás bálványát elmondják mindennek, meg hát leginkább egymást. Mi vagyunk a Judea Népe front! Még hogy Judeai népfront, a jó édes anyád! Tehát megy a csata, megy a harc, egy biztos ma  novákistának a legjobb lenni. Ő az aki most elhagyta a földi pályát, hogy néha mégis visszaszálljon közénk learatni a babérokat. És hogy jól csinálja-e? Bizony, hogy jól! Ha New Yorkban teniszezik a 9/11 emléknapja után, akkor olyan sapit vesz fel, amivel meg is simogatja az amerikaiak szívét, lelkét. Ha éppen Japánt sújtja szörnyű földrengés rábiggyeszti a bokájára, hogy Japan. Nole nagyon jó világelső is akar lenni, ha már a tenisz ilyen baromi jól megy idén.

Ő a vicces, lelkes, szerethető srác, aki imádja a hazáját és három nyelven ad interjút, ha kell még a riporternővel is flörtöl. Lehetne beszélni sokat sportszerűségről, habitusról, szerepből való esetleges kizökkenésekről. De az istenségeket nem bántjuk. Főleg, ha éppen uralkodnak. Nagyon csúnyán fogalmazva Nole „meg van csinálva”, profi munka, de ami ennél is fontosabb, képes megtenni, amit mondanak neki. Képes egy szerepet játszani, amit ugyan ráírtak, de világosan látszik, hogy ez egy profin megszerkesztett valóság. Nekünk szánják, fogyasszuk, élvezzük, rajongjunk, legyen kit és miért isteníteni. 🙂

Nadal szubjektív

Ez az egész ügy az alföldi rónaság meg a zordon Kárpátok problémája meggyőződésem szerint. Sosem értettem, ma se egészen értem, legfeljebb tolerálom a rónaságot a Kárpátok javára, meg van is egy olyan tippem, hogy a pusztaság-imádat amolyan dafke dolog, igazán sok értelme nincs is. Nehogy már a Kárpátok! Ez van az egész hőbörgés hátterében, hisz értelmes, jó ízléssel megáldott ember ezt másképp, mint én, egyszerűen nem is képzelheti. De végül is bánom én?  Legyen nektek a rónaság!

Csodálom, ám de nem szeretem Rafael Nadalt. Már csak azért sem, mert ő teniszes kínjaim legfőbb oka, szurkoló jól olyan kanyart nem vehet, ahogy ő marasztalta el Federert nem egyszer, nem kétszer. Mumusokat, zsákos embereket és más vándorcigányokat meg nem zárunk a szívünkbe. Az árulás. Aztán a tenisze se kifejezetten a szívem csücske – ha már baj kell, itt van alaposnak ez is. Elismerem a küzdeni tudását, tisztelem a nagyságát, lúdbörzőm a tehetségétől, még a bája is meghat néha, persze. De hogy szeressem is? Na azt ne várja. Nem egymásnak vagyunk mi teremtve, a helyzet az.

Ezúton küldöm üdvözletem minden Rafa-rajongónak, osztozva sorsukban, újra itt a Földön, köztünk… az Istenek halnak, az ember él.

Valaki közbeszólt

Nos, bár így, két napra rá se gondolom egy percig sem, h mikor az a tető-vita volt a salakblogon (aki olvasta tán tudja miről van szó, aki nem, még véletlenül se keresse meg 🙂 ), hogy én gyerekesen viselkedtem volna, vagy én hisztiztem volna az érvelés helyett és/vagy mellett, viszont volt idő amikor a sport és a szurkolás valóban ilyen viselkedést váltott ki belőlem. Igaz, akkor még tényleg gyerek voltam. 🙂  ha bárhol, majdnem bármilyen sportágban ’a magyarok’ játszottak, főleg olimpiákon, na meg a fradi bárhol/bármikor, akkor aztán volt ott haddelhadd.. 😀 üvöltözés, kézütögetés, felugrálás, összetörés lelkileg, szőnyegen fekvés, sírás, idegroham, sokminden..

Bővebben…

Köszöntő 5

Budhay után geod01-et is megcsókolta a múzsa-Hál’ Istennek- így újabb szerzőt köszönthetünk köztünk. 🙂 Jó érzés, amikor ilyen posztokkal emelődik blogunk színvonala, köszönjük szépen! 🙂