2012 08 31 havi archívum

Andrew Stephen Roddick, hát viszontlátásra!

Well, it’s good.  I didn’t want to make it through this press conference without a direct comparison to Roger, so thank you for that

Azt tudtam, hogy írnom kell valamit, de azt éreztem, hogy ülepedni kell a dolognak, nem lehet ez az írás túl gyászos, túl szomorú, nekrológszagú. Nem is illene ez Rodhoz. Stílusosan csinálta ezt, nem szarozott sokat, hagy időt azért elbúcsúzni, de nincsen tornáról tornára sok kicsi búcsú. Ő maga is mondta, make this short and sweet. Ez az ő döntése volt, tiszteletben kell ezt tartani és valószínű a lehető legjobb döntést hozta. Nagyon fog hiányozni, el se tudom mondani mennyire, életem első meccse amit láttam az ő egyik veresége volt az RG-n még 2003-ban. Beleszerettem. Belé is és a teniszbe is. Ha jobban belegondolok nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget kaptam tőle, meg annak következtében, hogy akkor ott a tenisz egy fontos részévé vált az életemnek vagy onnantól kezdve fokozatosan egyre  fontosabbá. Sok-sok idegtépő drukkolás, sok-sok nevetés volt ebben a 9 évben, rengeteg az emlék. Sajnos már csak emlék, nem hiszem, hogy érdemes lenne nosztalgiázgatni, azt se gondolom, hogy az ő stílusa lenne. Érezhetően boldog ő ezzel és így, már nem a tenisz az ami az érdeklődése középpontjában van, vagyis persze a tenisz, de nem a profi tenisz, nem a versenyzés. Mert imád ő még mindig játszani, de ennyi év pont elég volt neki.

Ha neki elég volt, nekünk is elégnek kell lennie. Köszönök minden, de mindent percet, amikor láthattam őt, de most még kicsit szomorú vagyok,  jó? 🙂