Quote me

Tekintsünk el attól, hogy mennyire is nárcisztikus az ha az ember önmagától idéz 😀 Ez tűnik a legjobb megoldásnak. A helyzet az, hogy amikor elkezdtem írni a kommentet az előző poszthoz, nem gondoltam, hogy önálló életre kelhet. Azonban Celle blogtársnő unszolására elgondolkodtam, hogy miért is ne!? De a kommentet se törölném ki FjmR kolléga írása alól, mégiscsak az ő gondolataira való reflektálás ez.

 

“Hát igen, pokolian nehéz lehet elfogadni például, hogy Rogi fiú még mindig részesedést szeretne a cukorkás tálból. Rafa is addig fog küzdeni amíg lábra tud állni és benne is bőven van még szufla, bár én úgy gondolom, hogy nagy az esélye annak, ha ő egyszer zuhanni kezd, az gyorsan és meredeken fog bekövetkezni. A legbosszantóbb Mörcsi számára azonban Novak lehet. 1 hét különbséggel születtek, de Djokovicot 2 évvel korábban dobták mély vízbe, ennél fogva előbb is ért fel a top10-be, 2007-ben már USO döntő. A 2008-as AO egészen különleges volt, hiszen bár jól játszott Djokovic, azért el kell ismerni, hogy Fed mono közben volt, és a döntőben egy meglepetés ember, Tsonga várt rá. Murray is elvesztette a 2008-as USO-t Feddel szemben, de neki ezek után újra vele kellett játszania a 2010-es AO-n és bár egymás elleni mérlegük Mörcsi felé billen, a legfontosabb meccseket Roger nyerte.

És akkor felejtsük is el a fentebb írtakat, mert bár nem látok sem Djoker sem Mörcsi fejébe, de mernék rá fogadni, hogy kettejük karrierjét nagyon meghatározzák a hátországból érkező hangok. Ha csak az elmúlt húsz évet nézzük, Szerbia-Szerbia&Montengró-Jugoszláv Szövetségi Köztársaság néven futott Djokovic országa. Balkán, háborúk, etnikai ellentétek. A szerbek a csapatsportokban jeleskedtek, főleg vizilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában. Meg persze a volt jugoszláv fociválogatottakat se felejtsük el. A nyomorúság közepette az egész ország ezeknek a csapatoknak szurkolt, extázisban ünnepeltek minden győzelmet. És az elmúlt években megjelent a Zimonjic-Ivanovic-Jankovic-Djokovic kvartett, egy olyan sportágban, amiben előtte nem voltak igazi hőseik, hiszen Goran horvát volt, Monica pedig az USA-ban élt és később amerikai színekben is versenyzett. Egy egész nemzet vette fel a teniszütőt főleg Ivanovic és Djokovic Grand Slam győzelmei óta. Egyéni sportág, mégis ugyanolyan szenvedéllyel és tűzzel szurkolnak nekik, mint a vizilabdacsapatnak. Az otthoni sajtóban ők az ország legnagyobb hősei. Biztos vagyok benne, hogy szobrot is emelnek nekik a karrierjük végén.

Ezzel szemben, Andy a tenisz majdnemőshazájából jön, de mindenképpen onnan, ahol a Szentély van. Illetve mégsem teljesen, és ezt elég sokszor meg is kapja a médiától. Merthogy ő csak akkor brit, amikor nyer, egyébként meg skót. Az angol sajtó, meg ugye szívesen ír minden Mörcsi fiaskóról. Tony Blair és Gordon Brown miniszterelnök urak is skót származásuak, és bár most épp Cameron úr a miniszterelnök (aki londoni), az előző két PM alatt eléggé megnőtt azon angolok száma akik szerint Skóciának függetlenedni kéne. Merthogy nehogymár a skótok irányítsák az országot. Meg úgy egyáltalán. Minek szavaznak a Parlamentben a skót, a walesi, és az észak-ír képviselők olyan témákban amik csak Angilát érintik. Na de elkanyarodtam a témától. Nem arról van szó, hogy Murrayt nem támogatja a brit nép. Szurkolnak ők a maguk csendesebb módján, de minden egyes GSen elszenvedett vereség után, felzendülnek a kérdések. Mikor és hol fog AM GS-t nyerni immáron lassan 75 évnyi brit koplalás után (már ami a férfi egyéni GS győzelmet illeti). További terhet jelent számára Wimbledon. Mégiscsak hazai Grand Slam, és csupán 4 nemzetnek adatik meg, hogy úgymond otthon játszhasson ekkora tornán. Nem véletlen, hogy Andy eddigi 3 döntőjét Ausztráliában és az Egyesült Államokban érte el. Arról nem is beszélve, hogy amióta elkezdték salakossá lassítani a wimbledoni gyepet, mondhatjuk hogy már nem fekszik neki. Talán Amelie Mauresmo és úgy egyébként a franciák azok akik még nála is jobban képesek befulladni a hazai tornán. Egy szónak is száz a vége, mindkét srác tehetséges teniszező, de míg Novak a győzelemért játszik, addig Andy a vereség elkerüléséért, és a kettő között bizony hatalmas különbség van.”

Reklámok
    • Celle
    • 2011 04 13

    Örülök a posztnak! 😀 És nagyon jó a kép!

    Azt szinte biztosra veszem én is, hogy Dzsóker még külön is az idegbajt hozza szegény Murray-re. Ráadásul habitusban se nagyon lehet különbözőbb két ember, mint ők ketten.

  1. Én is örülök a posztnak! 😀

    És nemhogy szettet, de végre meccset is nyert az AO óta! 😀 Úgy látszik csak foglalkozni kell vele 😀

    • budhay
    • 2011 04 14

    @cathy07
    Mintha a támadó tenyeresre vonatkozó intelmeket is meghallgatta volna. 😀
    Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy jobban és gyakrabban meghúzza a tenyereseket, mint egy régebbi átlagos meccsén.
    Hosszabb távon kiderül.

  2. @budhay Akkor külön hasznos volt a poszt! 😉 És ilyesmit, meg nem csak ilyesmit, igazából bármit nagyon szívesen olvasunk tőled! 🙂 Arra akarok kilyukadni, hogy akár 2 sort is írhatsz, bármit, ha kedved szottyan! 😀

    • budhay
    • 2011 04 14

    Arra nem tér ki az írás( bár a politikai háttér meg van festve szép ecsetvonásokkal), amire Csiklós Farok a mai közvetítésében világított rá.
    Miért nehéz Andy Murraynek? Mert egy birodalmat képvisel! 😀
    Úgy látszik, már a Kádár-rendszerben is le volt maradva néhány brosúrával, ha ennek a kifejezésnek maradt mára még valami értelme. 😀

    • Celle
    • 2011 04 14

    @budhay Úgy képzeli, hogy Indiában is ezrek lesik reszketve minden lépését vagy mi? 😀

    • geod01
    • 2011 04 14

    @budhay
    😀 ez méltó volt siklós úrhoz sztem… 😀

    • budhay
    • 2011 04 14

    @Celle
    Lehet, hogy Nadal meg azért akkora király, mert az ő birodalmában sosem nyugszik le a nap, és meg se kottyan neki. 😀 Pár szaros kantonnal meg ne vágjon fel az ember! 😀

    • Celle
    • 2011 04 14

    @budhay Igen, lehet. 😀 Kár, hogy a franciáknál nincs egy Napkirály.

    • Vilandra
    • 2011 04 14

    @Celle Nálunk viszont van. Akkor most Marcira milyen jövő vár? 🙂

    • Celle
    • 2011 04 14

    @Vilandra Azért a méretek nem akkorák. 😀 Már a birodalom méretei.

    És mi a meglátásod Murray-ről? Semennyire se sikerül megkedvelned?

    • Vilandra
    • 2011 04 15

    @Celle Néha már kezdem sajnálni, de a megkedvelésnél még nemm járunk! 🙂
    A mi Napkirályunknak nem a birodalom méretei számítanak, hanem a hatalom maga, illetve annak képzete…

    • Celle
    • 2011 04 15

    @Vilandra Rajongani én sem fogok érte, de azért drukkolni drukkolok, hogy másszon ki a gödörből.

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: