Egy rajongó panaszai

Énblog poszt lesz, előre elnézést szeretnék kérni érte, ha valakit ez zavar. Nem történt végül is tragédia. Roddick első körben –tudom a másodikban, de neki elsőben-, esett ki Miamiban. Volt már ilyen, túlélhető. Sőt, még tuti lesz is. Ebben bízom legalábbis. Csak ma valahogy megérintett az az érzés, hogy egyszer ennek vége lesz. És ez a vég nincs is olyan messze talán. Nem holnap, nem is idén fog megtörténni, tán nem is jövőre. De hamarosan elérkezik az a pont, ahol azt mondja ennyi volt, ebből elég volt, inkább vezetek valami tv-show-t Asthon Kutcherrel. És mire gondol ilyenkor az önző rajongó? Még ne! Még ne legyen vége, kérlek. Még ezt a meccset, ezt az egyetlen egy meccset! És az lehetőleg legyen mindig a következő 🙂

Persze a rajongó jó esetben hálás mindazért amit kapott. Jó esetben ez nem kevés. Ha még pont nem is „lehetettem vele” mikor élete legnagyobb sikerét érte el, de volt bőven olyan dolog, amire örömmel emlékszem, mert átéltem. Ilyen a 2010-es miami döntő is. Vagy ilyen az eredménytől függetlenül a 2009-es Wimbi. Egyik legkülönlegesebb teniszélményem volt az egész torna.  Azt hiszem hasonló sem volt azóta. Remélem viszont lesz még. (kicsit gyorsítsák a füvet, plíz!) Nem szoktak igazán fájni a vereségek, inkább ott is az izgalomra emlékszem. Amikor áll az ember hajnali fél 3 körül a tévé előtt-mert ülni már nem képes, annyira izgul-, és mégsem jön össze a győzelem(2009 USO 3. kör Isner ellen) De mégsem rossz emlék mert drukkolni jó, szeretni jó. Enélkül nem az igazi az egész. Nekem legalábbis biztosan nem. Több, mint 10 évig néztem a F1-et és mikor az igazi kedvencem visszavonult valami megváltozott. Szeretem még mindig, de rég nem jönnek elő azok az érzések, mint akkor. A teniszt azt hiszem, legalábbis jelenleg jobban élvezem, de félek, mi lesz, ha nem marad igazi kedvencem. Mi abban a jó? Anélkül hol marad az a bizonyos valami, ami miatt érdemes az egészet nézni, érdemes az egészben benne lenni? Kedvencet keresni vagy eldönteni, hogy na holnaptól neki drukkolok, ilyen nincsen. Hanem megtalálja az embert. Egyszer van valami, amitől lenyűgöződik. Bírok még sok teniszezőt, Rogot például vagy Delpot, Haast, Jarkkot, Milost, Harrisont… De a dimenzió más.

Nade nem írok „nekrológot”, meg nem kesergek tovább. Nincs más, csak előre! Hatalmas C’mon hozzá, persze!

Reklámok
    • Celle
    • 2011 03 26

    Amíg tart a szerelem, nem is találsz mást, rájuk se nézel. Ha már elmúlt, majd jön új kedvenc, ha lesz rá érdemes. 🙂 Ne aggódj! Szerintem egyelőre foglalkozni se érdemes vele. Minden napnak a maga baja… 😀

  1. @Celle
    ZenCelle név alatt szerencsesüti-boltot kéne nyitnod 😀

    jahm.. és ez volt a 100. posztunk 😉

    • Celle
    • 2011 03 27

    @f4c3m4n Tudod, Fész, eléggé megrágcsált – lásd süti! 😛 -, már az élet ahhoz, hogy igyekezzek nyugodt és optimista maradni, vagy legalább annak látszani. 😀 Szerintem Rodot még sokáig fogjuk látni a pályán. Remélem!

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: