A valaha volt legnagyobb

Fölbukkant ma egy érdekes hír az interneten.

Az amerikai Illinois állam egyik egyetemének tudósa azt állítja: választ talált arra a kérdésre, hogy ki minden idők legjobb férfi teniszjátékosa. Kutatásai alapján ez a cím Jimmy Connorst illeti, Rafael Nadal és Roger Federer nem került be az élmezőnybe. (…)

A férfi versenyeket szervező ATP elmúlt 43 évi adatait felhasználva Radicchi úgy véli, az általa használt, “diffúziós algoritmuson” alapuló rendszer sokkal objektívebben rangsorolja az egyes játékosok teljesítményét, mint a korábban használt szisztémák.

“Teljes körűen elemeztük az egyes borításokon elért eredményeket, és minden évet külön értékeltünk” – mondta Radicchi. “Ebben a rangsorban sokkal fontosabb egy egyesbeli siker egy olyan ellenféllel szemben, aki nagyon jónak számít, mint egy akármilyen győzelem egy ismeretlen riválissal szemben.” (…)

A borítások “különversenyében” salakon az argentin Guillermo Vilas, füvön Connors, keménypályán pedig Andre Agassi lett a legjobb – a kutatás szerint.

Fogalmam sincs a kutatás részleteiről, de azért a dolog elgondolkodtató. Azzal együtt, hogy senki nem olyan bolond, hogy kétségbe vonja Connors zsenijét és eredményeit, talán valami olyasmi sikkad el ebben a kutatásban, ami fontos. Vagy tán éppen az, ami a lényeg.

Például hogy egy akármilyen GS-trófea mennyivel többet jelent bármi másnál jelenleg. Hogy egy nagynevű játékos se játszik mindig ugyanúgy. (Vegyük példának rögtön Dzsókert, akit néha nem is kell megverni, veri őt a sors, az asztma meg a napsütés, máskor meg gyakorlatilag sebezhetetlen.) Ugyanígy: egy alacsonyabb rangsorolású játékos is lehet igazán kemény dió. (Gondoljunk akár Karlovicsra! Ki nevezné őt klasszikusan nagy névnek? Aztán ha végül nem is kerülheti el a sorsát általában, kínlódni lehet ellene mégis piszkosul.)

Szép dolog a statisztika meg az algoritmusok, csak ez nem egészen így megy mégse. Hol a folyamat? Hol a lelki és emberi tényező? Hol a szubjektivitás? Persze világos, hogy pont ez nem kérhető számon egy tudományos kutatáson, vagy csak nehezen. Meg az is, hogy könnyen felejtünk, a régi hősök eredményei kevésbé érdeklik a jelent rajongóit, bezzeg a tudorokat! De a lényeg talán mégis éppen az, hogy az a legnagyobb, akit az emberek, a teniszt szerető közönség annak tart. Mélyenszántó matematika nélkül. Csak úgy, első blikkre. Meg az élményeik alapján. Egyébként meg hagyjuk! Így se egyszerű.

Advertisements
  1. Úgyse lehet GOAT-ot választani szerintem. Olyat meg végképp nem, akit mindenki elfogad. Mondhatnánk, hogy Roger az, mert ő nyerte a legtöbb GS-t. Ennél jobb mérőszámot meg tudok rá jelenleg, hogy mi alapján lehetne eldönteni, ha már el kell 😀
    Nekem Rod a GOAT-om, aztán megpukkadhat mindenki 😀

    • Celle
    • 2011 03 04

    @cathy07 Erre van a világranglista meg a nyert GS-ek száma, a kupák, eldöntők, negyeddöntők, ja. Az a kérdés, meddig mászunk le bennük. Ami szám, szerintem ennél nem nagyon kell több, mert egy ponton túl értelmét veszti az egész. Sok algoritmus elképzelhető, gondolom, sokféle végeredménnyel. Lehet, hogy a kis sunyik addig gyötörték magukat Illinosiban, míg egy amerikai, sőt illinoisi születésű játékos lett a befutó. 😉

    Ennyit bírunk objektíve. 😀 A többi meg szubjektív, jaja.

    De azért Rafát nehéz nem GOAT-nak hinni salakon. Például. 😀

    • Celle
    • 2011 03 04

    Egyébként ez az objektivitás azért is vicces, mert az alapja mégis csak szubjektív. Ugyanis mielőtt elkezdek bármit számolni, el kell döntsem, milyen szempontok szerint teszem, azaz szerintem ki a legjobb, milyen eredmény számít.

    Az is szubjektív, ha azt mondom a GS-trófeák száma mondja meg, ki a legjobb, az is, ha azt mondom, hogy nem. Ha nem az, vagy ha nem az számít, ki és hány tornát nyert pályafutása során, akkor kitalálhatok bármi mást… pl. szerintem meg az számít, ki jutott el legalább az elődöntőig. És számolok ebben a szellemben. Vagy az számít, ki a legeredményesebb top 10-es játékosokkal szemben, és számolok úgy. Van rá esély, hogy szűk körből kerülnek ki a győztesek (GOAT-ok), akármilyen előfeltevéssel is számolgatok, naná hogy van! 😀 De a számok meg a tények hiába makacs dolgok, ahogyan értelmezzük őket, vagy ahogy eljutunk hozzájuk, az már nem feltétlenül az.

  2. @Celle Értem azt hiszem 😀 Ezért is nagyon nehéz kérdés sztem, amíg nincs valaki olyan, aki toronymagasan kimagaslik. Ezt a toronymagast úgy értem, hogy mondjuk nyert 40 GS-t, tizet-tizet mindből, közben egy két olimpiát, jó sok klasszikus GS-el 😀 De ez túlzó, persze 😀

    • Celle
    • 2011 03 04

    @cathy07 Erre azért csekély az esély. 😀

    • peRFect
    • 2011 03 04

    Természetes, hogy minden “mérőeszköz” mögött van egy elgondolás, egy “filozófia “, hogy mit tart fontosnak az összehasonlításban. Az, hogy ez mennyire elfogadható az egyes rajongóknak, az szubjektív. Mindenesetre azt azért kissé elnagyolt alcímnek érzem, hogy Nadalt és Federert megint szinte egyenlően kezeli a cikkíró ( nem kerültek be az élmezőnybe ) Egy harmincas rangsorban hetediknek és huszonnegyediknek lenni, finoman szólva nem egy kategória.

    • Celle
    • 2011 03 04

    @peRFect Persze, minden mérőeszköz mögött van filozófia, csak nem árt azt tisztázni és nyilvánvalóvá tenni szerintem. Magyarán az nem elég, hogy kinyilatkoztatjuk, hogy MI mérünk objektíven, azt meg nem meséljük el, igazából mit és hogyan. Na meg hogy létezhet más, legalább ennyire érvényes és “objektív” mérés. Az egyik pl. az, ki nyerte a legtöbb GS-címet. 🙂

    Ez meg aztán végképp érdekes: “Ebben a rangsorban sokkal fontosabb egy egyesbeli siker egy olyan ellenféllel szemben, aki nagyon jónak számít, mint egy akármilyen győzelem egy ismeretlen riválissal szemben.” Na ja. És azt ki meg hogyan döntötte el, ki a nagyon jó és ki nem? Vagy hogy volt ez…? Objektíven.

    Nem, nem egy kategória, az igaz. 😀

    • Celle
    • 2011 03 04

    @Celle @peRFect Ja, és mindezt úgy, hogy értékítélet párosul hozzá. Azaz még csak nem is azt mondja, hogy a(z ilyen-olyan szempontból) legeredményesebb teniszezőt találták meg. Hanem hogy a legjobbat.

    • peRFect
    • 2011 03 04

    @Celle Én azért adnék annyi bizalmat ennek az uriembernek, hogy megpróbálta jól definiálni ezeket a kategóriáknak, csak esetleg a cikkből nem derül ki.
    Mindenesetre, bár Roger rajongóként én is nagyon-nagyon-nagyon fontos mérőszámnak tartanám az én rendszeremben azt, hogy ki hány GS-t nyert 🙂 , azért nem mindegy, hogy pl. hány top huszast kell megverni hozzá.
    Nekem érdekesnek tűnik ez a kategorizálás.

    • Celle
    • 2011 03 04

    @peRFect Oké, bízom benne én is. 😀 És mint mérés meg kutatás, biztos alapos, és a maga módján objektív. Csak nem ez az egyedül üdvözítő “formula” – hú de jó kifejezést sikerült találnom -, és ha érdekes is, mert tuti az, valamiért mégsem főképp Connors jut eszébe a teniszt szeretőknek a világ valaha volt legjobb játékosaként. És ennek azért lehet oka… a reklámon kívül is. 😀

    Viszont a kutatás ezek szerint arra bizonyíték, hogy Rafának viszonylag “olcsó” útja vezetett a sikerekhez. 😉

    • budhay
    • 2011 04 18

    @Celle
    Én nem hiszek ebben az objektivitásban.
    Amit az “algoritmus” szerfelett díjazhatott, az a megnyert mérkőzések száma, mert ebben Connors a robotok indulásának engedélyezéséig utolérhetetlen(1242 meccs, 109 tornagyőzelem).
    Az, hogy ez az elv érvényesült: “Ebben a rangsorban sokkal fontosabb egy egyesbeli siker egy olyan ellenféllel szemben, aki nagyon jónak számít, mint egy akármilyen győzelem egy ismeretlen riválissal szemben.”, már elég erős “diffúziót” igényel elég gyenge matematikai támogatással.
    Connors top 10-esek elleni karrier-rekordja 84:83,
    Fedé 135:69, zongorázni lehet a különbséget.Kis kerekítéssel 1:1, illetve 2:1, vagyis ég és föld.
    (Sokaké jobb még, mint Jimmyé, de tudtommal Fedé a legjobb.)
    Connors hosszú pályafutásának köszönhetően sokkal több meccset nyert füvön (169), mint Fed (96), de ez Jimmynek 9 tornagyőzelmet hozott, míg Rognak aktívként az Open Era vezető helyét jelentő 11-et.
    Tornákban számolva: Jimmy 43 tornából nyert 9-et (4 GS, 3 különböző helyszínen),
    Fed 25 tornából 11-et (6 GS).
    Salakon még inkább kilóg a lóláb. Vilasnak a több, mint egy évszázada a legnagyobb salakos versenynek tartott Garroson 4 döntőből 1 győzelem jött össze, éppen annyi, mint idáig 😀 Fednek.
    Vilas 18 nekifutásból egyszer tudott nyerni, Nadal 6-ból 5-ször! A lezárt pályafutásnak köszönhetően Vilas 3-szor annyi győzelmet számlál egyelőre Rafánál, de 10-szer annyi vereség árán.
    Hát ennyit dióhéjban az objektivitásról és alaposságról. 😉

    • budhay
    • 2011 04 18

    @budhay
    Alulról a 3. sorban: Vilas 3-szor annyi győzelmet számlál, mint Rafa…

    • Celle
    • 2011 04 18

    @budhay Hú, köszi. 😀 Ez elég meggyőző. 😀

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: