Köszöntő másodszor…
Én vagyok a gyönge pont.
Nem hogy nem értek a teniszhez, de egyáltalán nem értek hozzá. Számokat szinte elvből nem vagyok hajlandó megjegyezni, időpontokra és nevekre is alig emlékszem, kedvező esetben kedveseim szülinapjára jó ha hogy. És nem is túrom folyvást a netet, hogy naprakész legyek, nincsenek készleteim képekből, videókból, vicces sztorikból. Se-se. Legfeljebb élményeim vannak, igaz, abból mélyek is meg sok is, és meg tudom állapítani, jól állnak-e Rafán a dzsungel színek. Nagyjából ennyit bírok. Mert véleményem az aztán van! Súlyosan! Néha talán megosztom veletek, de azért aggódni fölösleges. Mert kritikai érzékem is van. Saját magammal szemben is. Még szerencse…